A homokszem a Teremtés egy pillanata
- Talán, ha egy alkímiai laboratóriumban lennél, ez lenne a megfelelő pillanat, hogy kikutasd a Smaragdtábla megfejtésének legjobb módját. De te a sivatagban vagy. Elég tehát benne elmerülnöd. A sivatag ugyanolyan jól szolgálja a világ megértését, mint akármi más ezen a földön.
Megértened sem kell: elég egy közönséges homokszem, és meglátod benne a Teremtés minden csodáját.
- És hogyan merüljek el a sivatagban?
- Hallgass a szívedre. Az mindent tud, mivel a Világlélekből jött, s egyszer majd oda fog visszatérni...
- Miért kell hallgatnom a szívemre?
-Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol.
- És ha megcsalna?
- Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülhetsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet.
A szívem fél a szenvedéstől - mondta a fiú az alkimistának, amikor egyik éjszaka a holdfény nélküli égboltot nézték.
- Mondd meg neki, hogy a szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga.
És hogy egyetlen szív sem szenvedett, ha álmait kereste, mert a keresés minden pillanata az Istennel és az Örökkévalósággal való találkozás pillanata... a keresés minden pillanata a találkozás pillanata...
a boldog emberek mindegyike magában hordozza az Istent.
A boldogságot pedig egy homokszemben is meglehet találni, és azért, mert a homokszem a Teremtés egy pillanata, s a Mindenségnek évmilliárdokig tartott, amíg megalkotta.
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár... Santiago ettől fogva értette a szívét. Arra kérte, soha ne hagyja el. Arra kérte, hogy szorítsa össze mellkasát és küldjön vészjelet, ha eltávolodna álmaitól. És megesküdött, hogy erre a jelre mindig hallgatni fog..."
(Paulo Coelho Az alkimista)
