Világlélek





















..."Az emberek és állatok hatalmas csoportja gyorsabb haladásra váltott. Most már nemcsak nappal hallgattak, de csönd honolt éjszaka is, amikor azelőtt összegyűltek a tűz körül, hogy beszélgessenek. De egy napon a karaván vezetője úgy döntött, hogy tüzet sem fognak rakni, nehogy a karaván magára vonja a figyelmet.
  Az utazók most mindig körbeállították az állatokat, s középen aludtak, hogy az éjszaka hidege ellen valahogyan védekezzenek. A csapat köré fegyveres őrséget állított a vezető.
  Az angol az egyik éjjel nem tudott aludni. Odahívta a fiút, s együtt elmentek sétálni a tábor körüli homokdűnékhez. Éppen telihold volt, és Santiago elmondta az angolnak egész történetét.
Az angol figyelmét nagyon lekötötte, hogyan virágzott fel az üvegkereskedés, miután Santiago beállt oda dolgozni.
 Ez a mozgatóereje mindennek - mondotta. - Az alkímiában Világléleknek hívják. Amikor valamit teljes szívünkből akarunk, akkor közelebb vagyunk a Világlélekhez. Ez mindig pozitív erő.
 Hozzátette, hogy ez nemcsak az emberek adottsága: a földön minden dolognak van lelke, függetlenül attól, hogy ásványról, növényről, vagy állatról van-e szó, vagy csupáncsak egy gondolatról.
 - Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van. Részei vagyunk ennek a Léleknek, s csak ritkán érzékeljük, hogy ez a lélek a mi érdekünkben jár el. De bizonyára megérti, hogy abban a boltban még az üvegek is részesei voltak a sikerének.
 A fiú egy kis ideig nem mondott semmit, és a holdat meg a fehér homokot figyelte.

















-Láttam, hogyan halad  a karaván a sivatagban - szólalt meg végül. - A karaván meg a sivatag ugyanazon a nyelven beszél, és a sivatag ezért átengedi a karavánt. Figyeli minden lépését, hogy megállapítsa, összhangban van-e vele; ha igen, a karaván eljut az oázisba. Ha valamelyikünk nagy elszántsággal érkezne ide, de nem értené ezt a nyelvet, akkor mindjárt az első napon elpusztulna.
 Nézték tovább együtt a holdat.
- Ilyen a jelek csodája - folytatta a fiú. - Figyeltem, hogyan olvassák a vezetők a sivatag jeleit, és a karaván lelke hogyan beszélget a sivatag lelkével.
 Egy kicsivel később pedig az angol szólalt meg.
- Jobban kell figyelnem a karavánt"...
 
   /P. Coelho Az alkímista/ foto: Pinterest