A múltam jelenné válik

...Apám,te tudod,hogy az általunk "életnek" nevezett folyamat csak látszat és álomkép.
Itt minden kicsúszik a kezünkből,semminek sem örülhetünk tartósan,minden csak átmenet a múlt  és a jövő között.
Nekem azonban a jelenre van szükségem,amely soha nem lesz múlt, és soha nem volt még jövő.
És megakarom találni azt a "helyet" vagy állapotot, amely soha nem volt "ott", mielőtt odaértem ,de "ittnek" nevezik, ha odamegyek,és amely nem "itt", amíg nem ott tartózkodom,de újra "ottá" válik, ha tovább megyek.Az állandó jelenlétet akarom átélni időben és térben.
Apám, a legfőbb valóságot akarom-a beavatást!
Apám figyelmesen végighallgat,és miközben beszélek, egyre szomorúbbá válik.
Majd így szólal meg.
-Lélekben hamarabb értél meg, mint kellett volna. Nem térhetek ki a kérésed elől, meg kell engednem, hogy felkeresd fajunk legfőbb vezetőjét, a templom főpapját, bátyámat, Ptahhotepot. Beszélek majd vele, átadlak neki, ő pedig a pártfogásába fog venni. Isten világítsa további lépteidet örök fényével!
Fejemre helyezi a kezét, és áldását adja rám. Szeretném magam a keblére vetni, hogy megköszönjem az engedélyét, de a nehéz aranygallér visszatart, akadályozza a hirtelen mozdulatot. Apám az emberek összes gondolatát látja, azt is látja, milyen érzelmi kitöréssel akartam kinyilvánítani örömömet, és mosolyogva jegyzi meg:
-Bizonyos tekintetben még nagyra nőtt gyerek vagy, más tekintetben viszont már úgy viselkedsz, mint felnőtt, érett ember.  Az önuralmat még gyakorolnod kell,ha beavatottá akarsz válni.
Nevetve válaszolok:
-Már tudok magamon uralkodni, apám, ha akarok.
-Igen, elhiszem neked, de vajon mindig akarsz? -kérdezte ugyancsak nevetve.
-Apám, annyira unalmas egyfolytában uralkodnom magamon -válaszoltam.
-Éppen az jelenti a veszélyt, hogy unalmasnak találod az önuralmat, és hogy ilyen a felfogásod.
Gondolkozz csak el. Ha csak egy pillanatra is megfeledkezel a kedvenc oroszlánodról,és az éppen ebben a pillanatban támad rád, már el is vesztél.
Ösztönvilágunk éppoly veszélyes, mint az oroszlán. Mindkettőn erős kézzel kell uralkodnunk,és akkor minket fognak szolgálni rendkívüli erejükkel. Légy mindig óvatos!
 (Elisabeth Haich BeavatásI.)